A minap eszembe jutott az a régebbi híradás, amiben a magyar határátkelőket leterhelő nagymértékű átmenő fogalomról számoltak be. Ugyebár a nyugaton dolgozó, ott is külföldinek számító vendégmunkások megindultak haza, és emiatt kishazánk határátkelőinél igen nagy sorbanállás keletkezett.

A riporter megszólaltatta az áldozatokat is, történetesen egy büfést, (aki szerint a főnökei biztosan jól járnak ezzel a tömeggel) illetve egy hölgyet is, aki papa-mama-3 gyerek felállásban indult neki a 3-4000 kilométernek. Az utóbbi teljesen kitikkadva adott hangot felháborodásának, hogy miért kell ennyit várni, ők itt ülnek már x órája a 3 gyerekkel a napon a kocsiban, víz és kaja nélkül. "HOL VANNAK ILYENKOR A SEGÉLYSZERVEZETEK?!" Kérdezte ő.

Kérdezem én:

• Milyen gömbvillám ütött az összes külföldön dolgozó külföldi vendégmunkásba, hogy egyszerre induljanak haza, mint a birkák. Milyen természeti katasztrófa vagy háború tört ki, hogy AZONNAL indulniuk kellett?!
• Miért nem száll ki a kocsiból és megy árnyékba játszani a gyerekekkel?
• Mit tett a nyugati életforma a nálunk is keletebbre született anya ösztöneivel vagy józan eszével, hogy 3 gyerekkel egy 2 napos útra nem kartonszám pakolt ásványvizet és kaját?! Hoogy?! A pisimeleg víz is víz, és van olyan kaja, ami nem romlik meg....

Szomorú, hogy ott tartunk, hogy gondoskodjon rólunk: az állam, a hivatal, a segélyszervezet, bárki, csak ne nekem kelljen felelősséget vállalni a saját életemért.